Amikor annak idején Füleken először találkoztunk, s a beszédemben sajnálatomat fejeztem ki amiatt, ami a magyarokkal történt Trianon után, az őszinte csodálkozására figyeltem fel. Amikor legutóbb mindezt Brüsszelben megismételtem egy konferencián, sőt megtoldottam együttérzésem kifejezésével a Beneš-dekrétumok magyarokat sújtó jogtalanságaiért, ismét úgy éreztem, hogy egy szlováktól mindezt szokatlannak tartja. Apránként megértettem, hogy inkább az olyan szlovákok véleményéhez szokott hozzá, akik a magyaroknak semmit nem ismernek el és semmi jót nem kívánnak. Mellékesen megjegyzem, hogy a körülbelül én is ugyanezt tapasztaltam.
De be kell vallanom, hogy első találkozásunk óta volt egy aggodalmam. A nemzeteink közti megbékélés gondolatát, melyet a Charta XXI segítségével próbál érvényesíteni, természetesen elejétől fogva támogatom, ám attól tartottam, hogy a kezdeményezés jórészt csak egy irányba mutat. Hogy Önnek, mint „fideszes magyarnak” jól jön egy szlovák, aki látja a saját nemzete bűneit, hibáit és elutasító magatartását, s többre nincs is szükség. És tudtam, hogyha szlovákként ismételten kifejezem sajnálatomat Trianon és a Beneš-dekrétumok miatt, ám a másik oldalról semmi hasonló nem hangzik el, akkor a hasznos idióta szerepvállalását kockáztatom, ami egyáltalán használ a szlovák–magyar kapcsolatoknak, legfeljebb önmagát hozza kínos helyzetbe.
Mégis kockáztattam. Egyrészt azért, mert Trianon valóban rossz és igazságtalan megoldás volt Magyarországgal szemben, a Beneš-dekrétumok pedig ténylegesen ártottak sok ártatlan magyarnak; s mégiscsak kell, hogy legyen valóságérzékem. A szégyenteljes felsülést azért is megkockáztattam, mert végig reménykedtem a válaszában.
Kedves László, az írása, melyet a következő oldalakon közölni fogunk, messze felülmúlta minden elvárásomat. Már Budapesten elmondtam Önnek, hogy szerintem eddig ez a leghatásosabb szöveg, melyet nemzeteink együttélésének témájában magyar politikustól olvashattam. Most még többet mondanék: az, amit leírt, egy olyan kéznyújtás Szlovákiának, amelyre Magyarországról eddig még soha nem került sor.
Nem tudom, e megnyilvánulását milyen reakciók fogják követni Budapesten. Sejtelmem sincs róla, hogy nem fogják-e otthon emiatt kinevetni és kiközösíteni. A nemzeti gőg és arrogancia kritikáját Európa e cinikus végein egy politikustól otthon nem fogadják kedvezően. De biztos vagyok benne, hogy a politikai előnyök helyett már most többet elért. Írásaival és a belőlük sugárzó magatartásával lerombolja a kényelmes nemzetképünket az elutasító és érzéketlen magyarokról, mellyel mi szlovákok a saját ridegségünket és érzéketlenségünket leplezzük.
László, köszönöm Önnek mindezt.
Štefan Hríb
Surján László, az Európai Parlament alelnökének szövegét a 4. oldalon közöljük.
Ui.
Megelégedéssel veszem tudomásul, hogy a fellebbviteli Nagyszombati Kerületi Bíróság a múlt hét folyamán a Ján Sokol és a .týždeň közötti perben végérvényesen a hetilap javára döntött. Mi a kezdettől fogva azt állítottuk, hogy amit leírtunk – mégha bizonyos pontatlanságokkal is –, csak töredéke volt azoknak a sötét módszereknek, amelyeket Sokol érsek hivatali idejében bevezetett. A helyettese visszahívásának körülményei csak megerősítik ezt. Bár darázsfészekbe nyúltunk és megéreztük a fullánkokat, mégis volt értelme az egésznek.
De be kell vallanom, hogy első találkozásunk óta volt egy aggodalmam. A nemzeteink közti megbékélés gondolatát, melyet a Charta XXI segítségével próbál érvényesíteni, természetesen elejétől fogva támogatom, ám attól tartottam, hogy a kezdeményezés jórészt csak egy irányba mutat. Hogy Önnek, mint „fideszes magyarnak” jól jön egy szlovák, aki látja a saját nemzete bűneit, hibáit és elutasító magatartását, s többre nincs is szükség. És tudtam, hogyha szlovákként ismételten kifejezem sajnálatomat Trianon és a Beneš-dekrétumok miatt, ám a másik oldalról semmi hasonló nem hangzik el, akkor a hasznos idióta szerepvállalását kockáztatom, ami egyáltalán használ a szlovák–magyar kapcsolatoknak, legfeljebb önmagát hozza kínos helyzetbe.
Mégis kockáztattam. Egyrészt azért, mert Trianon valóban rossz és igazságtalan megoldás volt Magyarországgal szemben, a Beneš-dekrétumok pedig ténylegesen ártottak sok ártatlan magyarnak; s mégiscsak kell, hogy legyen valóságérzékem. A szégyenteljes felsülést azért is megkockáztattam, mert végig reménykedtem a válaszában.
Kedves László, az írása, melyet a következő oldalakon közölni fogunk, messze felülmúlta minden elvárásomat. Már Budapesten elmondtam Önnek, hogy szerintem eddig ez a leghatásosabb szöveg, melyet nemzeteink együttélésének témájában magyar politikustól olvashattam. Most még többet mondanék: az, amit leírt, egy olyan kéznyújtás Szlovákiának, amelyre Magyarországról eddig még soha nem került sor.
Nem tudom, e megnyilvánulását milyen reakciók fogják követni Budapesten. Sejtelmem sincs róla, hogy nem fogják-e otthon emiatt kinevetni és kiközösíteni. A nemzeti gőg és arrogancia kritikáját Európa e cinikus végein egy politikustól otthon nem fogadják kedvezően. De biztos vagyok benne, hogy a politikai előnyök helyett már most többet elért. Írásaival és a belőlük sugárzó magatartásával lerombolja a kényelmes nemzetképünket az elutasító és érzéketlen magyarokról, mellyel mi szlovákok a saját ridegségünket és érzéketlenségünket leplezzük.
László, köszönöm Önnek mindezt.
Štefan Hríb
Surján László, az Európai Parlament alelnökének szövegét a 4. oldalon közöljük.
Ui.
Megelégedéssel veszem tudomásul, hogy a fellebbviteli Nagyszombati Kerületi Bíróság a múlt hét folyamán a Ján Sokol és a .týždeň közötti perben végérvényesen a hetilap javára döntött. Mi a kezdettől fogva azt állítottuk, hogy amit leírtunk – mégha bizonyos pontatlanságokkal is –, csak töredéke volt azoknak a sötét módszereknek, amelyeket Sokol érsek hivatali idejében bevezetett. A helyettese visszahívásának körülményei csak megerősítik ezt. Bár darázsfészekbe nyúltunk és megéreztük a fullánkokat, mégis volt értelme az egésznek.
Ak ste našli chybu, napíšte na web@tyzden.sk.